A következő sorok az Avas-tető folyamatban lévő tervezési munkáitól függetlenül íródtak, azonban akaratlanul is reflektálnak arra, így koncepciót, illetve szempontrendszert tudnak nyújtani a készülő fejlesztésekhez is.
Napjaink nagyvárosaiban egyre inkább felértékelődik a zöldfelületek szerepe. Gondoljunk csak Budapestre, ahol a helyi lakosok jelentős része minden talpalatnyi növényzettel borított területet képes megbecsülni és védeni a beépítéstől, annyira éhezi a természet közelségét. Nem véletlenül születtek igen erős konfliktusok a városligeti építkezésekből. Ma már közhelynek számít, hogy fővárosunkban arányaiban nagyon kevés a minőségi zöldfelület, főként a belvárosban. A kisebb települések e tekintetben általában jobban állnak és a természet is hamarabb, illetve egyszerűbben megközelíthető. Például Budapest belső kerületeiből csak hosszú idő alatt lehet elvergődni a Pilisbe, míg Miskolcról nagyon hamar a Bükk erdőiben találhatjuk magunkat. Éppen ezért városunkban úgy látom, hogy nem becsüljük meg igazán a zöldfelületeinket.
Az Avas-tető a Bükk képviselője lehetne a belváros közvetlen közelében
Egy nagyváros betondzsungelében egy akkora zöld területet, mint ami az Avason rendelkezésre áll, féltve őrzött kincsként kezelnének. A Budapesten élők is sok mindent megadnának egy akkora erdős, természetes területért a belváros közvetlen közelségében, mint amit az Avason találunk. Gondoljunk csak a Gellért-hegyre, ahol egyébként jóval kevesebb a zöldfelület, mint az Avason, mégis az egyik legfontosabb közpark a fővárosban, amely számos helyi lakost és turistát vonz. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy egy európai nagyváros nem engedné meg magának azt a luxust, hogy parlagon hagyja ezt a területet és ne használja ki. Egy ilyen területen csodálatos, hangulatos sétányok, rekreációs területek, parkerdők, játszóterek, szalonnasütő helyek, mini állatkertek stb. létesülnének akármilyen nagyvárosban. Miskolcon viszont nagyon könnyelműen kezeljük ezt a kincset. Egyszerűen magára hagyjuk a területet, hadd nőjön csak a gaz, hadd fészkeljék be magukat oda a hajléktalanok, hadd gyűljön a szemét a bokrok alján. Pedig egy ilyen körzet rengeteg szabadidős, sportolási és pihenési lehetőséget tartogat. Határ a csillagos ég! Számtalan jó példát láthatunk a világban arra vonatkozóan, hogy mi minden csodálatos dolgot lehet kihozni egy ilyen erdős, természetes közegből, ami egy város szívébe van ékelődve. Ráadásul mindez egy hegyen (dombon), ahonnan kilátás nyílik minden irányba! Miskolc talán pont kisvárosias jellegéből fakadóan nem hajol le ezért a lehetőségért. „Aki erdőt akar, menjen ki a Bükkbe. Aki parkot akar, menjen ki Miskolc-Tapolcára vagy a Népkertbe. Mindegyik közel van, hamar elérhető.” Pedig óriási potenciál van az Avas-tetőben. A város körbeöleli ezt a területet, mégse tudjuk méltó módon kihasználni. Ezen a problémán kíván enyhíteni a most átadott Horváth-tetői beruházás, amellyel talán végre elindulhat egy pozitív folyamat az Avas életében. De még nagyon sok a tennivaló.
Az Avas és közvetlen környezete rengeteg, többségében elhanyagolt zöldfelülettel rendelkezik (a képen satírozással jelölve)
Véleményem szerint az Avas-tetőn parkerdőt kell létesíteni. Bűnnek tartom, hogy nem kezeljük helyén ezt a területet, pedig zseniálisan jó adottságai vannak. A belváros és a lakott területek körbeölelik, mindkét zónához karnyújtásnyira helyezkedik el. A kilátás minden irányban gyönyörű. Akkor miért nem hasznosítjuk méltóképpen?
A blog nevében is benne van, hogy álmokban, víziókban gondolkodunk. Az Avas-tető e vízió szerint a következők szerint nézne ki. A domb tetején létesülő kisebb parkerdő nagyjából egy ápolt és gondozott fás területet jelentene, amely a városi park és a természet által alkotott erdő ötvözetét alkotná. Így a jelenlegi állapothoz képest, azaz a gazos aljnövényzet, az elburjánzott cserjék és az invazív növények helyett őshonos fák kapnák a főszerepet. Azonban sűrűn benőtt aljnövényzetű erdő helyett ritkásabb, átláthatóbb, parkszerű kialakítás jönne létre. A gondozott parkerdő piknikező tisztásokkal, szalonnasütő helyekkel, fából készült alkotásokkal várná a megpihenni vágyókat. A fák között sétányok futnának, azok mentén padok, illetve kilátópontok segítenék a feltöltődést. (A kilátópontról ebben a bejegyzésben már írtunk korábban.) Tanösvények jönnének létre, amelyek Miskolc és a Bükk kapcsolatát, valamint a hajdan volt avasi szőlőkultúrát egyaránt bemutatnák. Az esetleges mesterséges tereptárgyak és építmények fából készülnének, szervesen a zöld környezetbe olvadnának bele. Habár kérdéses, hogy egyáltalán kell-e ide akármit is építeni. De ha mondjuk egy büfé vagy kisebb vendéglátó egység jönne létre, azt kifejezetten erdei stílusú, Bükki-Kisavasi építészeti irányt képviselő, autentikus építménynek kellene megalkotni véleményem szerint. Továbbá akár helyet kaphatnának itt fából faragott művészeti alkotások, szobrok is. Olyan hely lenne az Avas-tető, ahol az urbánus környezetből kiszakadva hirtelen az erdőben érezhetné magát az ember – akár a lakótelep, akár a belváros irányából érkezik. Ahol az erdő, a természet és az emberi kreativitás összhangban van egymással. De ahol mégis biztonságban érezné magát a vendég egy igényes, tiszta környezetben. Megférnének itt a sportolók, a két fa közé kikötött függőágyon könyvet olvasók, illetve a szalonnát sütő baráti társaságok egyaránt. Mindez jól egészítené ki a frissen átadott Hotváth-tetőt, amely családi szórakozást és közösségi teret biztosít az Avasra látogatóknak, míg felette az Avas-tető inkább természetközeli élményt és feltöltődést nyújtana.
Ez a terület jóval többet érdemelne a jelen állapotnál
Azt gondolom, hogy nem szégyen mástól tanulni, de legalábbis ötleteket ellesni. Érdemes mindig megvizsgálni először a már jól bevált mintákat. Ilyen lehet hazai viszonylatban Sopron példája, amely település nagyon ügyesen használja ki a terepi és természeti adottságait. A városhoz közvetlenül csatlakozva igényesen kialakított parkerdő és számos kilátó létesült, amely egyaránt szolgál kikapcsolódási, turisztikai és sportolási lehetőségeket.
Nem szégyen jó példákat ellesni, például Sopronból
Egy modern nagyvárosban véleményem szerint a fent leírtaknak megfelelő funkciót töltene be az Avas-tető, amely mintegy megkoronázza a Belváros - Kisavas - Avas-tető vertikális egymásra rétegződését. Mindegyik terület más-más funkciót látna el a városban, mégis szervesen összekapcsolódna és egy komplex egységet alkotna. A belváros a lakossági szolgáltatások, kulturális és közösségi terek bázisa, illetve a helyi turizmus kiindulópontja optimális esetben. A Kisavas vígalmi negyedet képezne és polgári találkozópont lenne, helyet adva a kulturált szórakozásnak és a helyi művészet kibontakoztatásának. E felett pedig az Avas-tetőn a kikapcsolódásé és rekreációé a főszerep. Utóbbi terület a családok, a sportolók, a piknikezők és persze városunk vendégei számára nyújtana lehetőségeket erdei közegben. Mindhárom desztinációnak meglenne tehát a funkciója mind a helyi lakosok, mind a turizmus számára. Ez a hármas egység igazán egyedi adottságúvá teszi Miskolc belvárosát. Egy sikeressé válni akaró város nem hagyhat ki ilyen ziccereket! Az óváros a Szinva patakkal átszelve, a történelmi pincesor, valamint a kikapcsolódásra alkalmas, panorámás parkerdő besétálható távolságon belül széles élménypalettát jelenthet a polgárok és a turisták számára egyaránt. Olyan komplexitás ez kis területre sűrítve, amely nagyon ritkán adatik meg egy város számára. Nekünk megadatott, éljünk vele!
