Ha az Avas potenciáljairól beszélünk, azt gondolom, hogy elkerülhetetlen a történelmi Avas pincesorairól való megemlékezés. Sőt, tulajdonképpen legalább annyira hangsúlyosnak kell lennie a domb Északi leejtőin található pincesorok témájának, mint az Avas többi, újabb, lakókörnyezeti részeiről szóló gondolatoknak. Ennek megfelelően több bejegyzés is várható a Kis-Avas és Nagy-Avas borászati örökségéről, illetve ezen értékes terület lehetőségeiről. A témát természetesen már számos blog, újságcikk és civil szervezet boncolgatta és egyre inkább terítéken van. Azonban azt gondolom, hogy bőven akad még tennivaló, így bátorkodom én is megosztani a gondolataimat az általam átfogóan csak Kis-Avasi pincesoroknak nevezett városrészről.
Jellegzetes látvány az Avas Északi oldalán (Mélyvölgyi pincék)
Kétféle megközelítést fogok alkalmazni a témával kapcsolatos bejegyzésekben. Egyrészről az „új perspektívák” jelige alatt rá szeretnék világítani a helyszín egyediségére és különlegességére. Ez sokak számára talán evidencia lehet, mégis azt gondolom, hogy érdemes innen indulni, hiszen nem feltétlenül van tisztában mindenki azzal a csodával, ami az Avason található. Másrészről pedig természetesen a terület lehetőségeiről, potenciális fejlesztési irányairól fogok írni, melyben bemutatom saját ötleteimet is, hogy aztán az egész egy kerek vízióvá formálódjon. Valószínűleg ez utóbbiban lesz bőven olyan elem, amit már mások is kigondoltak, vagy akár már valahol egy tervasztalon ott is fekszenek előkészítés alatt. De bízom benne, hogy újszerű, értékes ötleteket is felvázolhatok, amelyek rátalálnak majd olyan olvasókra, akik fantáziát látnak azok megvalósításában – legyen szó akár vállalkozókról, akár önkormányzati döntéshozókról vagy civilekről.
E történelmi Avassal kapcsolatos első bejegyzés célja általánosságban rávilágítani a Kis-Avasi pincesorok csodálatos mivoltára és egyediségére. Amennyiben a kedves Olvasó vendége minden itt megtartott Kvaterka és Borangolás nevű eseménynek, vagy netán saját pincével is rendelkezik, számára talán triviális megállapítások következnek. Azonban e bejegyzés szerzője – szégyen vagy sem-, tartozik egy vallomással, miszerint habár életének majd’ első 2 évtizedét Miskolcon, az Avason élte le, mégsem volt tudomása erről a csodáról akkoriban. És ez talán sok mindent elárul e történelmi városrész elfeledettségéről, méltatlan alulértékeltségéről és kihasználatlanságáról. Bár itt egyből hozzá is kell tenni, hogy az elmúlt évtizedben ez a helyzet szerencsére rengeteget változott pozitív irányban! S mindamellett, hogy hálás vagyok azon civileknek, akik felkarolták a pincesorok sorsát, meg kell állapítanom, hogy még nagyon messze a vége. Még bőven van hova fejlődni, de ez talán jó hír is egyben. És hogy hová lehetne fejlődni? Az Avasi Álom blogban többek között ezzel a vízióval is részletesen fogunk foglalkozni.
Mindenek előtt kezdjük egy alapvető megállapítással, amelyre rajtam kívül valószínűleg már többen is eljutottak, akik rendszeres vendégei az „Ó-Avasnak”. Miszerint döbbenetesen különleges helyszín az Avas Északi oldala a pincesorokkal és egyéb történelmi helyszínekkel, amely Európa-szerte (de talán a világon is) egyedülálló. No, nem maguk a pincesorok vagy az építészeti megoldások miatt, sokkal inkább a tágabb konstrukció értelmében. Arra gondolok, hogy egyedülálló jelenség, miszerint hangulatos pincék és présházak tömkelegei találhatóak hosszan elnyúló, egymás felett elhelyezkedő sorokban, egy lélekszámban százezres nagyságrendű település óvárosától néhány lépésre, gyakorlatilag közvetlenül a belvárosba ékelődve, azzal mintegy összeolvadva.
Gondoljunk csak bele ebbe a kompozícióba! Általában a pincesorok – rendeltetésüknek megfelelően – a belvároson kívül helyezkednek el, hiszen a présházaknak és a bort tároló pincéknek közel kell lenniük a szőlőtőkékhez, a dűlőkhöz. Ezek az építmények elsősorban mezőgazdasági célt szolgáltak, a célzott borturizmus csak napjainkra futott fel jelentős mértékben. Azonban szőlő nélkül, kifejezetten turisztikai céllal természetesen sehol nem építettek pincéket belvárosokba, vagy azok közelébe. Az már történelem, hogy Miskolcon ez miért alakulhatott ki így. Nagyon röviden összefoglalva egyrészt az Avas szőlőtermesztő vidék volt korábban, másrészt pedig Miskolc (többek között) borral kereskedő városként funkcionált, amely megkívánta a tároló kapacitásokat. Az így kialakult kompozíció a múlt században kifejezetten hátrányos volt, hiszen a szőlőtőkék helyett lakótelepek épültek fel az Avason, így a présházak is rendeltetésüket vesztették egy idő után. A város körbenőtte és megfojtotta a pincesorokat. A mezőgazdasági termelést a nehézipar váltotta fel a 20. század közepétől. A pincesorok tehát nem véletlenül néptelenedtek el, minőségük ezzel párhuzamosan leromlott, elhanyagolttá vált. De vegyük észre, hogy ami néhány évtizede még hátrányt jelentett az Avas borászati kultúrájának, az most óriási előny lehetne a városnak!
Borházak a belváros felett? Miskolcon ez megvalósul!
Ugyanis változnak az idők. Napjainkra a borturizmus eszméletlenül felfutott, konkrét borvidékek és települések megélhetését biztosítja. Csak hogy hazai példáknál maradjunk: Szekszárd, Villány, Eger (Szépasszonyvölgy), Tokaj-Hegyalja kisebb települései stb. Az emberek tudatosan kezdték el keresni a hangulatos, bort kínáló, sok esetben panorámás vendéglátó egységeket, pincéket, borkúriákat. A présházak, pincék hangulata és a borozással egybekötött gasztronómiai élmények egyre több embert csábítanak. Az efféle igények köré pedig komplex szolgáltatáscsoportok létesültek. Ezen a ponton viszont ki kell hangsúlyozni, hogy mindenhol, kivétel nélkül a pincesorok és a hangulatos pinceházak a nagyobb települések belvárosától kieső, azoktól távolabbi helyszíneken találhatóak meg. S habár egy pinceház vagy egy borkúria elsősorban egy szőlőültetvény közepén mutat jól, ilyen helyszínekből lassan Dunát lehet rekeszteni Európában, a hagyományos borvidékeken. Miskolcon azonban a hangulatos pincesorok és présházak egy régiós központ óvárosával összenőve találhatóak meg, ahonnan ráadásul pazar kilátás nyílik a belvárosra. Így a belvárosi séták és kultúrélmények, valamint a borospincékben vagy borteraszokon történő hangulatos italozások kéz a kézben valósulhatnak meg. E kétféle „feeling” pedig szorosan összefűzhető művészeti értékekkel, helyszínekkel és rendezvényekkel is. Egy polgári belváros és az igényes borkultúra, különféle művészeti ágakkal és elemekkel kiegészülve tehát egymást erősíthetik, ha jól vannak kombinálva. Nos, ettől a komplexitástól válik olyan különlegessé és egyedivé ez a hely.
Borház fala, háttérben a naplementében fürdőző belváros. Már csak egy jó bor hiányzik…
De valami mégsem stimmel… Hol vannak nyaranta azok a tömegek Miskolc belvárosi borospincéinél, akik Egerben a Szépasszonyvölgyben mulatnak nap mint nap? Miért nem telik meg élettel a Kis-Avas az év azon napjaiban, amikor nincs Borangolás vagy Kvaterka? Holott csak néhány lépést kellene megtenni a belvárostól ezekhez a helyszínekhez! Miért nem tudja kihasználni Miskolc ezt a csodát, ezt az óriási potenciált, amivel rendelkezik?! Ha megkérdezünk, mondjuk egy szegedi lakost, hogy hallott-e már Miskolc híres Kis-Avasi bornegyedéről, vajon azt fogja válaszolni, hogy igen? A kérdés költői. Pedig eljuthatnánk erre a pontra is. Csak képzeljük el! A „messzeföldön híres Miskolci Bornegyed”. Ami turisták tömegeit képes bevonzani olyankor is, mikor épp nincs kifejezett rendezvény a Kis-Avason. Ahol csodaszép présházak és igényes borteraszok sorakoznak hosszú sorokban, néhány lépésre az óvárostól, csodálatos kilátással, remek gasztronómiával, finom borokkal és egyedi hangulattal. Miskolc nem hagyhatja ki ezt a ziccert, élnie kell ezzel a lehetőséggel, mert a város számára jelentős idegenforgalmat generálna és persze óriási hírneve is lehetne az Európában egyedülálló pincesoroknak. Vegyük észre, hogy az emberek a feelinget, az életérzést keresik, ami itt igazán egyedi lehetne! Még az se jelentene problémát, ha főként vendég borvidékek borait kínálnák ezekben a vendéglátó egységekben… De ez már egy következő téma lesz.
És hogy mindez miért nem valósult meg napjainkra, valamint hogyan valósulhatna meg? Ezekkel a kérdésekkel fogunk foglalkozni a következő bejegyzésekben.
Életérzés: lemenő nap, macskaköves utca, présház
