Adventi vásár, mint turisztikai potenciál

Napjainkban a karácsony ünnepe a fogyasztói társadalom berendezkedésének köszönhetően egyfajta árucikké vált. Jobban mondva egy olyan fogyasztói fogalommá, amely alá be lehet rendelni számtalan szolgáltatást, programot, terméket és leértékelést. A giccs, az eltúlzott ingerhajhászás, a csillogás- és felhajtásverseny az adventi készülődés részévé vált. Ebbe a képbe illeszkedik bele az adventi vásárok jelensége is, amely az elmúlt évtizedekben vírusként terjedt el a világ minden olyan pontján, ahol a karácsonyt valamilyen formában ünneplik. A települések egymással versengve díszítik fel főtereiket, valóságos fényözönnel árasztják el utcáikat, amelyek különféle attrakciók és árusok helyszínévé válnak. Ez a trend már jó ideje elérte Magyarországot is. Jóformán minden nagyobbacska város büszkélkedik manapság ilyen vagy olyan adventi vásárral, attrakcióval, eseménysorozattal karácsonyt megelőzően. Sokak számára az év végi ünnepi időszak elengedhetetlen tartozéka, hogy egy-egy városban az utcákat járva, forralt bort kortyolgatva válogasson különféle túlárazott kézműves termékek és ajándéktárgyak között. Persze az efféle vásárok létjogosultságát sokan megkérdőjelezik, illetve elszállt áraik is kritika tárgyát képezik. Ettől függetlenül mindenféle értékítélet nélkül, pusztán objektív szemüvegen át tekintve is kijelenthető, hogy a karácsonyi vásárokat és a bő egy hónapon át tartó giccsparádét nagyon sokan szeretik és tudatosan keresik.

Miskolci karácsonyi vásár 2021-ben (fotó: Tarhos Ferenc)

Az adventi vásárok a COVID időszakot megelőzően már minden európai városban kinőtték magukat. Valóságos vetélkedés indult el. Mindenki a legszebb, legdíszesebb, leghangulatosabb vásár címére hajt. Mindenhol azt látni, hogy kitesznek magukért a vállalkozók, az árusok, az önkormányzatok. Mindent beleadnak, ami sokszor persze eltúlzottá is tesz bizonyos elemeket, attrakciókat. De minden város próbálja kihozni magából és lehetőségeiből a maximumot ilyenkor. És hát miért is ne tennék? Elvégre ez egy remek alkalom arra, hogy minden település a szép, díszes, attraktív és ünnepi arcát mutassa meg. Nem csak a városlakók, a helyi polgárok, hanem az oda látogató turisták számára is. Sőt! Az adventi vásárok az utazási irodák számára is új távlatokat nyitottak meg. Ez ugyanis egy remek alkalom arra, hogy a karácsonyi hangulatra vágyó turisták felkeressenek egy-egy helyet, ahol az adventi hangolódást finom falatokkal és italokkal kísérve tudják összekötni egy városnézéssel, illetve a helyi kultúra megismerésével.

Elszalasztott lehetőség Miskolcon

Miskolc ezzel szemben egy más típusú város. Úgy tűnik, hogy településünk már az elmúlt években, így a COVID és az energiaválság előtti „békeidőben” sem akart, vagy tudott beszállni ebbe a versengésbe. Miskolc nem volt képes felvenni a versenyt még a környékbeli nagyobb városokkal sem. Mindig volt egy kisebb kavalkád, némi hangulatfény, valamennyi bódé, ahol árusok jelentek meg, de közel se volt annyira jelentős a vásári hangulat, mint ami a város méretéhez és regionális szerepéhez méltó lett volna. Megjegyzendő, hogy itt van persze a város büszkesége, az adventi villamos, vagy a 2 éve innovációként megjelenő „Avasi kilátó karácsonyfa”. Ezek remek kezdeményezések lennének, amennyiben tartozna hozzájuk egy kreatív, változatos, jól kivitelezett és persze igényes karácsonyi vásár. Valamint ha az attrakciók átgondoltan össze lennének hangolva. Azonban mindez rendre elmaradt. Városunk sajnos alulmaradt ebben a versenyben (is). Majd eljutottunk odáig, hogy 2022-ben már egyáltalán nincs vásár, a hangulatfények, dekorációk és programok pedig minimális szintre lettek lecsavarva.

Miskolci advent 2022.12.03-án, szombat délután

Miskolc idén az eddigi éveknél is látványosabban ignorálta ezt a potenciált. Az energiaválság, a gazdasági helyzet természetesen tökéletesen érthető, hiszen most minden többletkiadás súlyos terheket ró egy önkormányzatra. Csakhogy egy karácsonyi attrakció megszervezése nem csak kiadás, hanem bevétel oldalból is áll. Miért van az, hogy más városokban az egyenleget pozitívra tudják kihozni még a megemelkedett villamos energiaárakkal is, de itt nem? Erre egyszerű a válasz. Azért, mert városunkban az eddigi években sem vonzott elég turistát és érdeklődőt az adventi kavalkád. Ennek az okát kellene megkeresni. Talán nem is lenne olyan nehéz.

Debrecen, Eger és Miskolc webkamera képei ugyanabban a pillanatban (2022.12.04. 21:00, vasárnap). Szembetűnő a főterek közti különbség

Mi kell egy sikeres és hasznot hozó adventi vásárhoz?

Egy ilyen lehetőséget a porban hagyni finoman szólva se szerencsés. De mi kell ahhoz, hogy sikeres legyen egy efféle rendezvény? Mi az, ami városunkban hiányzik jó ideje? Először is szükséges lenne egy kifejezetten erre a célra dedikált, felkészült projektcsapat, amelynek szándékában áll és persze képes kreatív elemeket rendszerbe szervezni, hogy abból összeálljon egy igényes vásári kavalkád. Fontos, hogy a sikerhez ki kell domborítani egy-egy város helyi adottságait és értékeit, valamint fel kell ismerni az egyedi lehetőségeit. Meg kell határozni az általánosan bevált, kommersz, mégis elengedhetetlen kellékeken túl olyan elemeket is, amelyektől egyedi és különleges hangulata lesz egy ilyen rendezvénynek. Helyi termelőket és szolgáltatókat kell bevonni már a szervezés elejétől fogva. Illetve meg kell határozni a keretrendszert. Az arculatot, a hangulati elemeket és persze az elvárt színvonalat. Ez termék- és árszínvonalat egyaránt jelent. Nagyra kell lőni, mert a célközönség már nem elégszik meg a kétes minőségű forralt borral, amit mindössze egyetlen faházban árulnak. Egy kb. 150 ezer fős városban ennél már bőven többre van szükség.

Avasi Kvaterka adventi hangulatban 2022.11.26-án – egyedi irányvonal lehet a jövőben

A fenti sorok célja nem az önkormányzat ostorozása a partvonalon kívülről. Sokkal inkább egyfajta szemléletmód váltás kezdeményezése. Azt szeretném elérni, hogy a mindenkori városvezetés ne a plusz terhet, hanem az óriási, eddig kihasználatlan lehetőséget lássa meg az adventi vásárban. Egészen biztos vagyok benne, hogy egy jól megszervezett, profin kivitelezett és színvonalas karácsonyi kavalkád esetén még a jelen gazdasági helyzetben is többszörösen megtérülhet a befektetett ráfordítás. Nem mellesleg politikai hasznot is hozna a fennálló városvezetésnek. Ez egy olyan terület, amelyen viszonylag egyszerűen, mégis gyorsan és látványosan lehetne eredményt felmutatni minden tekintetben. Őszintén remélem, hogy lesz még városunkban olyan adventi forgatag, amely előtt ország-világ megemeli majd a kalapját és ezzel együtt jelentős turisztikai vonzerőt tud képviselni. Nem is olyan elérhetetlen ez, mint amilyennek tűnik…

A következő sorok az Avas-tető folyamatban lévő tervezési munkáitól függetlenül íródtak, azonban akaratlanul is reflektálnak arra, így koncepciót, illetve szempontrendszert tudnak nyújtani a készülő fejlesztésekhez is.

Napjaink nagyvárosaiban egyre inkább felértékelődik a zöldfelületek szerepe. Gondoljunk csak Budapestre, ahol a helyi lakosok jelentős része minden talpalatnyi növényzettel borított területet képes megbecsülni és védeni a beépítéstől, annyira éhezi a természet közelségét. Nem véletlenül születtek igen erős konfliktusok a városligeti építkezésekből. Ma már közhelynek számít, hogy fővárosunkban arányaiban nagyon kevés a minőségi zöldfelület, főként a belvárosban. A kisebb települések e tekintetben általában jobban állnak és a természet is hamarabb, illetve egyszerűbben megközelíthető. Például Budapest belső kerületeiből csak hosszú idő alatt lehet elvergődni a Pilisbe, míg Miskolcról nagyon hamar a Bükk erdőiben találhatjuk magunkat. Éppen ezért városunkban úgy látom, hogy nem becsüljük meg igazán a zöldfelületeinket.

Az Avas-tető a Bükk képviselője lehetne a belváros közvetlen közelében

Egy nagyváros betondzsungelében egy akkora zöld területet, mint ami az Avason rendelkezésre áll, féltve őrzött kincsként kezelnének. A Budapesten élők is sok mindent megadnának egy akkora erdős, természetes területért a belváros közvetlen közelségében, mint amit az Avason találunk. Gondoljunk csak a Gellért-hegyre, ahol egyébként jóval kevesebb a zöldfelület, mint az Avason, mégis az egyik legfontosabb közpark a fővárosban, amely számos helyi lakost és turistát vonz. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy egy európai nagyváros nem engedné meg magának azt a luxust, hogy parlagon hagyja ezt a területet és ne használja ki. Egy ilyen területen csodálatos, hangulatos sétányok, rekreációs területek, parkerdők, játszóterek, szalonnasütő helyek, mini állatkertek stb. létesülnének akármilyen nagyvárosban. Miskolcon viszont nagyon könnyelműen kezeljük ezt a kincset. Egyszerűen magára hagyjuk a területet, hadd nőjön csak a gaz, hadd fészkeljék be magukat oda a hajléktalanok, hadd gyűljön a szemét a bokrok alján. Pedig egy ilyen körzet rengeteg szabadidős, sportolási és pihenési lehetőséget tartogat. Határ a csillagos ég! Számtalan jó példát láthatunk a világban arra vonatkozóan, hogy mi minden csodálatos dolgot lehet kihozni egy ilyen erdős, természetes közegből, ami egy város szívébe van ékelődve. Ráadásul mindez egy hegyen (dombon), ahonnan kilátás nyílik minden irányba! Miskolc talán pont kisvárosias jellegéből fakadóan nem hajol le ezért a lehetőségért. „Aki erdőt akar, menjen ki a Bükkbe. Aki parkot akar, menjen ki Miskolc-Tapolcára vagy a Népkertbe. Mindegyik közel van, hamar elérhető.” Pedig óriási potenciál van az Avas-tetőben. A város körbeöleli ezt a területet, mégse tudjuk méltó módon kihasználni. Ezen a problémán kíván enyhíteni a most átadott Horváth-tetői beruházás, amellyel talán végre elindulhat egy pozitív folyamat az Avas életében. De még nagyon sok a tennivaló.

Az Avas és közvetlen környezete rengeteg, többségében elhanyagolt zöldfelülettel rendelkezik (a képen satírozással jelölve)

Véleményem szerint az Avas-tetőn parkerdőt kell létesíteni. Bűnnek tartom, hogy nem kezeljük helyén ezt a területet, pedig zseniálisan jó adottságai vannak. A belváros és a lakott területek körbeölelik, mindkét zónához karnyújtásnyira helyezkedik el. A kilátás minden irányban gyönyörű. Akkor miért nem hasznosítjuk méltóképpen?

Ez a terület jóval többet érdemelne a jelen állapotnál

Azt gondolom, hogy nem szégyen mástól tanulni, de legalábbis ötleteket ellesni. Érdemes mindig megvizsgálni először a már jól bevált mintákat. Ilyen lehet hazai viszonylatban Sopron példája, amely település nagyon ügyesen használja ki a terepi és természeti adottságait. A városhoz közvetlenül csatlakozva igényesen kialakított parkerdő és számos kilátó létesült, amely egyaránt szolgál kikapcsolódási, turisztikai és sportolási lehetőségeket.

Nem szégyen jó példákat ellesni, például Sopronból

Egy modern nagyvárosban véleményem szerint a fent leírtaknak megfelelő funkciót töltene be az Avas-tető, amely mintegy megkoronázza a Belváros - Kisavas - Avas-tető vertikális egymásra rétegződését. Mindegyik terület más-más funkciót látna el a városban, mégis szervesen összekapcsolódna és egy komplex egységet alkotna. A belváros a lakossági szolgáltatások, kulturális és közösségi terek bázisa, illetve a helyi turizmus kiindulópontja optimális esetben. A Kisavas vígalmi negyedet képezne és polgári találkozópont lenne, helyet adva a kulturált szórakozásnak és a helyi művészet kibontakoztatásának. E felett pedig az Avas-tetőn a kikapcsolódásé és rekreációé a főszerep. Utóbbi terület a családok, a sportolók, a piknikezők és persze városunk vendégei számára nyújtana lehetőségeket erdei közegben. Mindhárom desztinációnak meglenne tehát a funkciója mind a helyi lakosok, mind a turizmus számára. Ez a hármas egység igazán egyedi adottságúvá teszi Miskolc belvárosát. Egy sikeressé válni akaró város nem hagyhat ki ilyen ziccereket! Az óváros a Szinva patakkal átszelve, a történelmi pincesor, valamint a kikapcsolódásra alkalmas, panorámás parkerdő besétálható távolságon belül széles élménypalettát jelenthet a polgárok és a turisták számára egyaránt. Olyan komplexitás ez kis területre sűrítve, amely nagyon ritkán adatik meg egy város számára. Nekünk megadatott, éljünk vele!

Tiszta Miskolc. Ha kimondjuk ezt a jelzős tulajdonnevet, esetleg arra asszociálhatunk, hogy valami nagyon hasonlít Miskolcra. Azonban szó szerinti értelmezése furcsán cseng mindannyiunk fülében. Sajnos manapság közhelyként hat, miszerint városunk kifejezetten szemetes. Persze mondhatjuk, hogy e tekintetben országunk többi települése sincs előkelő pozícióban. Mégis, Miskolc tán még hazai viszonylatban is hátul kullog ebben a sorban, bár ez inkább csak szubjektív érzet, sem mint statisztikai mutatókon alapuló megállapítás. De rögtön az elején szögezzük le, hogy ennek nem kell így lennie és remélhetőleg nem is fog így maradni!

Előző blogbejegyzésünkben már szóba került, hogy milyen fontos az egyértelmű vízió felvázolása. Nem véletlen az Avasi Álom elnevezés sem. Mi megálmodjuk azt, hogy milyennek szeretnénk látni és láttatni az Avast, illetve Miskolcot. Majd az álmokat meg is valósítjuk. Csak így lehet egy várost, vagy annak egy részét a fejlődés útjára állítani. E nélkül nem jöhet siker, nem jöhet felvirágzás. Először legyen egy elképzelés, amely közösségi igényt teremt, majd azt kövessék tettek és végül megvalósulás. Jelen cikkben a lehető legegyszerűbb, leggyorsabban és legolcsóbban kivitelezhető víziót vázolom fel, amely mégis nagyon látványos és azonnali hangulatjavító eszközként működhet az itt lakó emberek számára. Ez pedig nem más, mint a tiszta környezet, szemétmentes városkép és rendezett zöldfelületek. Borzasztóan egyszerűnek tűnik, mégis tudjuk, hogy a gyakorlatban valahogy mégsem valósul meg. De hogyan érhető el mindez? A témát két részre kell elkülönítenünk. Megelőzés és kármentés.

Így szeretjük a közterületeket: tisztán (Avas III. ütem, panorámás játszótér)

Tisztítsuk meg a várost!

Egy ideális világban az emberek nem dobják el a szemetet és nem létesítenek illegális hulladéklerakókat. Egy kevésbé ideális világban az eldobott szemetet és az illegálisan elhelyezett hulladékokat az önkormányzati dolgozók sokasága szorgosan eltakarítja nap mint nap, hiszen óriási erőforrással rendelkezik a város ahhoz, hogy ezt a jelentős munkát elvégezze. Az ideálistól oly távol álló valóságban viszont rengeteg igénytelen ember szemetel, a város pedig erőforrás hiányos, így a szemétnek csak egy kis részét tudja eltávolítani és feltakarítani. Sajnos ilyen világot élünk, de ebbe semmiképpen sem kell beletörődnünk.

A tiszta városkép és környezet megvalósítása tehát természetesen a megelőzéssel kell, hogy kezdődjön. Mégis első körben fókuszáljunk inkább a kármentésre, mert ez egy könnyebben kivitelezhető művelet és elérhető mindenki számára. A város megtisztítása közös feladatunk. Jobban mondva közösen valósulhat csak meg. Ha arra várunk, hogy majd hátha nem dobják el azt az energiaitalos dobozt, vagy majd hirtelen 6-szorosára duzzad az önkormányzati forrás a szemét eltávolítására, akkor már el is könyvelhetjük, hogy egy szemétkupacban kell élnünk beláthatatlan ideig. Itt változás csak akkor lesz, ha a város igényes lakossága összefog és együtt tesz a probléma ellen. Legyen szó helyi lakosokról, civil szervezetekről, versenypiaci cégekről, akik társadalmi felelősséget vállalnak, meg persze az önkormányzatról. Nincs más lehetőség, mint divatba hozni az önkéntes alapú szemétszedést. Egyénileg, csapatban, közösségileg, céges rendezvényeken, akárhogy. Ez első körben csak tüneti kezelésnek tűnhet, hiszen a szemét mindaddig újratermelődik, amíg bizonyos velünk együtt élő személyek tesznek érte, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy egy tisztán tartott területen egyre kevésbé fog újra felbukkanni az eldobált szemét. A szemetelők is érzik és látják, ha egy terület igényesen rendben van tartva és ők is kevésbé éreznek ingerenciát a tisztán tartott gyepre dobni a szemetet, mintha 6 db PET palack mellé kell csak elejteni a hetediket. Nem állítom, hogy ez mindig és minden esetben igaz, de a tendencia egyértelműen megfigyelhető.

A fentiek értelmében az Avasi Álom és a Szebb Miskolcért csapata együttműködésbe kezdett a közelmúltban. Ennek célja a közös, önkéntes szemétszedésen túl különböző civil szinten megvalósítható projektek véghez vitele, amelyek Miskolc városképének szebbé és tisztábbá varázslásához járulnak hozzá. Víziónk egyértelmű: meg kell tisztítani városunkat! Talán illúziónak tűnik a teljes települést egy csapásra tisztává tenni, de kezdetben legalább azokat a városrészeket kellene rendezni, ahol nagyobb arányban élnek a környezetükre igényes emberek, mint az ellenkezőjük. Mi pedig hisszük, hogy Miskolc nagyobb részére ez elmondható. Közös projektjeink már tervezés alatt állnak, ezekről hamarosan szeretnénk beszámolni és publikálni azok megvalósulását. 

Együttműködésben a Szebb Miskolcért csapatával

De hogyan előzzük meg?

A tömeges, önkéntes alapú, vagy szervezett szemétszedés és várostisztítás alapvetően tüneti kezelése a problémának, bár mint fentebb említésre került, megelőző funkciója és akár elrettentő ereje is lehet egy kritikus tömeg felett. Közösséget, összetartást kovácsol, amely nem mellesleg szűkíti a szemetelők mozgásterét is. De azt gondolom, hogy ennél a valóságban több kell. Sajnos a megelőzés már egy jóval összetettebb és mélyebb problémakör, hiszen vélhetően olyan embertársaink dobják el gátlástalanul a szemetet, akiknek a közösségi együttélés nem mond semmit, valamint szociális érzékük és igényességük egy minimális szintet sem üt meg. Ne legyünk naivak. Ha megkérünk egy ilyen személyt arra, hogy ne dobja el a szemetet, jobb esetben nem fog engedelmeskedni, rosszabb és szélsőségesebb esetben akár kést rántva fog fenyegetőzni és melegebb éghajlatra küldeni minket. Éppen ezért itt már olyan eszközökre van szükség, amely a civil embereken és eszközökön túlmutat. Így részleteiben nem is kívánok foglalkozni ezzel a nagyon összetett és mély problémával, inkább csak felsorolásszerűen térek ki néhány pontra, amely segíthetne.

• Gyermekkortól kezdődő szemléletformáló programok. Ezzel együtt jó példa mutatása minél szélesebb palettán.
• Hirdetések, táblák, plakátok, amelyek felhívják a problémára a figyelmet, vagy akár a kiszabható büntetés mértékére figyelmeztetnek.
• „Szemétkommandó”, azaz polgárőrség és rendőrség erőteljesebb bevonása, akár civil ruhás erők járőrözése és súlyos, elrettentő büntetések kiszabása tettenéréskor.
• Büntetések kormányzati szintű kezelése és megemelése olyannyira, hogy az valóban visszafogja a szemetelőket és illegális hulladéklerakókat.
• Vadkamerás módszerhez hasonló módon képrögzítő berendezések szúrópróbaszerű kihelyezése kritikus helyekre, majd akár azonnali tettenérés és bírság kiszabása, durvább esetben rabosítás. A kamerák figyelése és a helyszíni intézkedés hasonló lehetne, mint a közlekedésben a traffipaxok esete.
• Tetten ért személyek közmunkával történő bírságolása, amely természetesen szemétszedést és várostisztítást jelent a gyakorlatban.
• Legyen a szemetelés bűncselekmény, azaz jogilag is megfelelően legyen kezelve ez a helyzet.

A sort biztosan lehetne még folytatni, de itt most koncentráljunk az álmunkra, amelyet első körben azzal lehetne biztosítani, hogy minél több embert sikerül bevonni közösségi akciókba, szemétszedésekbe és városszépítő civil megmozdulásokba. Ha a lakosság nem kezd el tenni a környezetéért, sohasem fogunk előre lépni. Éppen ezért ajánlom figyelmébe a kedves Olvasónak a Miskolc Város által meghirdetett Fogadj örökbe egy közterületet! kezdeményezést is, amelyet ezúton is üdvözlünk. (Jelentkezési határidő 2022.05.30.) Számunkra egyébként óriási örömöt okoz, hogy egyre több civil emberrel találkozunk, akik akár egyénileg, akár társaságilag tesznek a lakóhelyük környékének tisztán tartásáért és megszépítéséért még úgy is, hogy közterületekről van szó. A jelenség tehát már jelenleg is létezik, azonban örvendetes, hogy hivatalosabb és szervezettebb formába kívánják azt önteni.

Üzenetünk mindenesetre egyértelmű és radikális. Legyen Miskolc a legtisztább és leginkább szemétmentes város az országban! Nem először fordulna elő a történelemben, hogy valaki utolsóból első lesz…

Miskolc, Kálvária domboldal - ahol rengeteget javult a "szemét helyzet"

Az Avasi pincesorokról szóló első bejegyzésben bemutatásra került, hogy milyen turisztikai ziccere és városszerkezeti különlegessége Miskolcnak a belvároshoz szervesen csatlakozó pincék és présházak felsorakozása. Az idelátogató joggal tárhatja szét a kezét, hogy itt miért nem működik egy aktív, élettel teli bornegyed? Hogyan tud kihasználatlanul hagyni egy ilyen lehetőséget Miskolc? Európa bármely részén pezsgő vígalmi és turisztikai városrész működne egy ehhez hasonló területen, itt meg halomra állnak a gazdátlan, elhagyatott, omladozó présházak. Ez a város az utóbbi évtizedekben nem használta ki kellőképpen az adottságait, de ennek nem kell így maradnia. Véleményem szerint ez a jelenség egyébként az egész megyének jellegzetessége, de egyelőre maradjunk a Kis-Avasnál.

Egyértelmű vízió megfogalmazása szükséges a Kis-Avasra vonatkozóan (kép forrása: Rogosz Péter)

Az okokat jelen blognak nem célja kutatni és boncolgatni, hiszen ezt már sokan sokféle felületen megtették. S habár azt gondolom, hogy igazán akkor lehet kitörni egy nemkívánatos állapotból, ha megértjük annak kiváltó okait és mögöttes történetét, itt most mégis inkább előre kívánom a tekinteteket fordítani és azt keresem, hogy mi szükséges ahhoz, hogy a nem túl távoli jövőben méltó funkcióját láthassa el ez a városrész. Mindenek előtt azonban szögezzük le: ennek a területnek a felvirágoztatása csak komplex stratégiai tervezéssel és rendszerszintű beavatkozásokkal érhető el. Nem szabad kiragadni bizonyos elemeket, mert a beavatkozásoknak együtt, párhuzamosan kell megvalósulniuk. Nem elég önmagában felújítani a pincéket, vagy infrastruktúrát fejleszteni, hogy a többi majd jön magától. Nem elég nyitni néhány éttermet vagy borozót, ami egész éves nyitvatartással rendelkezik azért, hogy akkor majd biztosan felmennek az emberek oda. Nem elég önmagában marketing kampányt folytatni, hogy akkor majd felkapják a környéket a helyiek és a turisták. Itt minden beavatkozásnak csak úgy van értelme, ha az egy tudatosan felépített fejlesztési rendszer része. Ha az figyelembe veszi a terület egyedi adottságait, Miskolc jellegzetes vonásait, a helyi történelmi hátterét és a szociokulturális közeget. A kialakítandó bornegyednek egyszerre kell beleilleszkednie a meglévő építészeti, városszerkezeti és szociális, társadalmi összképbe. Továbbá nagyon fontos, hogy világos és jól megfogalmazott vízióra is szükség van. Csak így lehet hosszútávon is sikeres és fenntartható a pincesor újjáélesztése.

Véleményem szerint a következő területeken történő fejlesztések és beavatkozások szükségesek párhuzamosan, egymást kiegészítve és támogatva ahhoz, hogy a történelmi Avas egy prosperáló, „új” városrészként tudjon funkcionálni.

1. Komplex fejlesztési terv kidolgozása szükséges. A terv publikálása, nyilvánossá tétele is szükséges. Ez az alapja mindennek. Nyilván eddig is voltak már tervek, de egy átfogó anyagra lenne szükség és persze szakemberekre, felelősökre is, akik felügyelik és menedzselik a lebonyolítást.
2. Világos víziót kell megfogalmazni, hogy milyennek szeretnénk látni ezt a területet. Egyértelműsíteni kell a funkciót is: turisztikai, szabadidős, kulturális városrész. Polgári vígalmi és kulturális negyedre van szükség, nem egy színvonaltalan bulinegyedre. Arra már van bőven kínálat a belvárosban. Én személy szerint elzárkóznék attól is, hogy lakónegyed funkciót kapjon ez a városrész. Nem szolgálná a terület remek potenciáljainak kiaknázását.
3. Célközönség deklarálása. Pincetulajdonosok, igényességre és kultúrára vágyó helyi polgárok, idelátogató turisták, vendégek. Fontos, hogy a nem borkedvelő emberek számára is tudjon nyújtani valamit ez a városrész. Hangulatot, építészeti értékeket, kilátást a belvárosra, gasztronómiai élményeket, kulturált szórakozási lehetőségeket, rendezvényeket és így tovább.
4. Építészeti fejlesztések. Ez a pincék és présházak felújítását jelenti. A folyamat bonyolult és költséges, ami csak a tulajdonosok bevonásával és támogatásával lehetséges. A téma összetettsége miatt erről külön bejegyzés fog készülni.
5. Infrastrukturális fejlesztések. Utak, sétányok, közművek, műtárgyak, szociális funkciójú elemek kiépítése. Örömteli, hogy ez ügyben jelentős előrelépések valósultak meg az elmúlt években. Azonban például közművek kiépítése tekintetében még messze a végcél.
6. Tulajdoni viszonyok rendezése. Közismert tény, hogy a pincék jelentős része bonyolult tulajdoni viszonyban áll, így azok lényegében gazdátlanok, mégsincs lehetőség megvásárlásukra. Ezt a témát egy jogi projektcsoportnak kellene felkarolnia.
7. Tulajdonosok érdekeltté tétele a pincék felújításában. Ez egységes szabályozás szerint történhetne önkormányzati pályázatok és támogatások útján. A támogatásnak (akár vissza nem térítendő, akár kölcsön jellegű) olyan feltételrendszere lenne, hogy az ebből megvalósuló fejlesztések építészeti értéket teremtsenek és arculatba illő, autentikus hatású pincék kialakításához vezessenek.
8. Pincetulajdonosok támogatása a közös vízió megvalósítása érdekében. Ez szintén főként pályázatokat és anyagi támogatásokat jelentene, de nem csak felújításra vonatkozóan. Ugyanígy támogatásokat kell biztosítani vendéglátó funkció létrehozására vagy kulturális értékteremtésre, turisztikai vonzerő erősítésére. Legyen ez akár egy induló gasztronómiai különlegességeket nyújtó kisvállalkozás, egy autentikus pince-vendégház kialakítása vagy kisebb rendezvények, közösségi események megszervezése stb.
9. Egységes, egyedi arculatra van szükség és az itteni, autentikus építészeti jellegzetességek megóvására, továbbvitelére. Ezt helyi szabályozásokkal meg lehet tenni. Nyilván jelenleg is van valamilyen szabályozás, annak eredményét mégsem látjuk. Tudatos építészeti arculat kialakítására van szükség és annak anyagi támogatására, ösztönzésére. Ez nem azt jelenti, hogy egyforma borházakat kellene kialakítani, hanem egy összefogó építészeti irányvonalra és stílusra van szükség, amely megadja a helyszín egyediségét és hangulatát. Sajnos jelenleg sok a tájseb jellegű épület a Kis-Avason, amely rontja a terület összképét és színvonalát.
   Fontos az autentikus stílus és az arculat megőrzése, erősítése (kép forrása: szallas.hu)
   
   
10. Átgondolt szabályozásokra és azok szigorú betartatására van szükség a színvonal és nívó megteremtése, ill. megtartása végett. Ezek kiterjednének az építészeti megoldásokra, a vendéglátó egységek milyenségére, az itt végezhető tevékenységekre, arculati elemekre stb. Tehát a Kis-Avas értékeinek szigorú védelmére és azok gyarapítására szolgálnának a szabályozások. Jól átgondolt jogi keretrendszert kell adni ennek a városrésznek, melynek a nívó biztosítékaként kell szolgálnia. A cél a hangulat és atmoszféra megteremtése a jelenlegi értékek továbbvitelével és kidomborításával, hogy a helyszín ne veszítse el romantikáját, báját és jó értelemben vett vadregényességét. Őrizze meg ezeket az értékeit és ne legyen lehetőség pl. egy nagy, tájba nem illő szálloda építésére, egy „késdobáló” söröző megnyitására vagy giccsparádé jellegű, ízléstelen homlokzatok kialakítására.
11. Vendéglátóhelyek megpályáztatása és városi segítség a kezdetekhez. A helyi szabályozások értelmében tehát nem lehetne akármilyen vendéglátó egységet létrehozni, csak ami a vízióba beleilleszkedik. Azonban a színvonalas helyek kialakításához az önkormányzatnak ösztönző eszközökkel is élni kell. Pályázatokra van szükség éttermek, borozók, vendégházak és igényes, funkcióval bíró pinceházak kialakításához. Ez egy kezdeti szakaszban lenne csak szükséges, a bornegyed kiépülése és beindulása után már piaci alapon is profitábilisak tudnának lenni a helyi vállalkozások. Fontos, hogy e városrész atmoszféráját mégiscsak a vállalkozók és pincetulajdonosok fogják dinamizálni elsősorban, az önkormányzatnak a keretet kell megadnia ehhez, illetve bizonyos szintű kezdeti tőkével megtámogatni a folyamatok beindulását.
12. Marketing felépítése. Olyan marketingre van szükség, amely a helyszín egyediségére hívja fel a figyelmet és közismertté teszi a területet mind a helyiek, mind a távolabb élők számára. Itt fontosnak tartom a „Miskolci belvárosi bornegyed” vagy hasonló kifejezés tudatos alkalmazását, mely egy vonzó és jóhírű célpontot jelentene, mint pl. a pécsi Zsolnay negyed vagy az egri Szépasszonyvölgy stb. De a jól csengő elnevezés megalkotását inkább másra bíznám.
13. Híd funkció a belváros és az Avas tető, ill. Avasi kilátó között. Fontos, hogy a Kis-Avas egyszerre része az Avasnak és a belvárosnak, így mindkettő közelségének előnyeit ki kell aknázni. A belváros-bornegyed-Avasi kilátó és park tengelyt komplex egységként kell kezelni a fejlesztések, a marketing és a szolgáltatások kialakítása szempontjából egyaránt.
14. Egyedi és kreatív megoldásokra van szükség, amelyek még különlegesebbé teszik ezt a helyet. Ami csak a Kis-Avasra lesz jellemző, illetve Miskolcra. Amitől jó értelemben véve „avasi” és „miskolci” lehet. Ami érdekessé és emlékezetessé teheti egy idelátogató pl. lengyel turista számára is, aki majd csettint egyet, hogy na, ilyet még máshol nem látott és milyen jó ötlet! Ezek a megoldások helyi jellegzetességeken, sztorikon és ötleteken alapulnának, melyek Miskolc-identitást is teremtenének, ill. erősítenék azt. Gondoljunk csak a Tündérkertre a közelmúltból, mint miskolci különlegességre. Az egyedi megoldásokra és ötletekre még vissza fogok térni későbbi bejegyzésekben konkrétumokkal.
15. Közbiztonság és köztisztaság fenntartása. Ezek a magas színvonal megteremtéséhez és fenntartásához elengedhetetlenek. Márpedig ez esetben a magas színvonal és igényesség létrehozása véleményem szerint triviális. Itt az ideje egy nívós és színvonalas városrészt létrehozni Miskolcon, hiszen igénytelen helyből már van elég sajnos. Ebbe nyilván invesztálnia kell a városnak és a fenntartás is folyamatos költséget fog jelenteni, de a ráfordítás sokszorosan megtérülő lesz, illetve munkahelyeket is teremt majd.
16. Kulturális események és rendezvények tudatos felvitele a Kis-Avasra. A meglévő Borangolás, Kvaterka és egyéb fesztivál jellegű események mellett kiállításokat, fórumokat, előadásokat és egyéb rendezvényeket kellene szervezni ebbe a városrészbe. Például az Amfiteátrumban szabadtéri (bor)színház kialakítása. Erről is készülni fog külön bejegyzés.
17. Helyi identitás erősítésének támogatása a miskolci vagy Miskolc-környéki lakosok előnyökben részesítésével. Például pályázatoknál, engedélyeztetéseknél legyen előnyben egy környékbeli lakos, illetve vállalkozás. A keretrendszer úgy legyen kialakítva, hogy cél legyen a helyi értékteremtés egy-egy vendéglátó egység vagy egyéb létesítmény kialakításánál.
18. Mindezeket kizárólag a pincetulajdonosokkal, a civil egyesületekkel és a további érintettekkel folytatott folyamatos párbeszéd mellett lehet elvégezni. Ennek persze triviálisnak kellene lennie egy ideális világban.

Ezúton szeretném kifejezni a témával kapcsolatos örömömet, miszerint a felsorolás több pontjával kapcsolatban is jelentős előrelépések történtek az elmúlt időszakban és a fejlődés folyamatos. A Borangolás, a Kvaterkák és egyéb helyi események hatása, illetve civilek munkájának gyümölcse évről évre egyre inkább beérni látszik. Felsorolásommal arra kívánok azonban rámutatni, hogy sokan sokféle területen tesznek bele munkát és anyagi ráfordítást a történelmi Avas felvirágoztatásába, de ideje lenne ezeket a szervezeteket, vállalkozókat és önkormányzati dolgozókat egy profi projektcsoportnak összefognia a város részéről. Egy komplex problémakör komplex megoldást igényel, ennek megfelelően tudatos tervezést és a folyamatok összehangolását kívánja meg. Ideje lenne a részprojektek helyett egy nagy, átfogó projektként tekinteni a Kis-Avasra és azt önkormányzati oldalról megfelelő módon, rendszerszintű szemlélettel megtámogatni.

Én azt gondolom, hogy az egykor még létezett, majd idővel elveszett polgári kultúra újra megteremtésének ikonikus helyszíne lehetne a történelmi Avas. Erre a gondolatra felfűzve, az én vízióm a Kis-Avasról a következőképpen nézne ki röviden. 

Megjegyzés: a fenti felsorolás bizonyára nem teljes, tovább is folytatható. Szívesen várom a kedves Olvasó ötleteit és kiegészítését is akár kommentben, akár az alom.avasi@gmail.com címre, hogy az is megjelenhessen a blogon – természetesen az ötletgazda igény szerinti feltüntetésével és beleegyezésével.

Ha az Avas potenciáljairól beszélünk, azt gondolom, hogy elkerülhetetlen a történelmi Avas pincesorairól való megemlékezés. Sőt, tulajdonképpen legalább annyira hangsúlyosnak kell lennie a domb Északi leejtőin található pincesorok témájának, mint az Avas többi, újabb, lakókörnyezeti részeiről szóló gondolatoknak. Ennek megfelelően több bejegyzés is várható a Kis-Avas és Nagy-Avas borászati örökségéről, illetve ezen értékes terület lehetőségeiről. A témát természetesen már számos blog, újságcikk és civil szervezet boncolgatta és egyre inkább terítéken van. Azonban azt gondolom, hogy bőven akad még tennivaló, így bátorkodom én is megosztani a gondolataimat az általam átfogóan csak Kis-Avasi pincesoroknak nevezett városrészről.

Jellegzetes látvány az Avas Északi oldalán (Mélyvölgyi pincék)

Kétféle megközelítést fogok alkalmazni a témával kapcsolatos bejegyzésekben. Egyrészről az „új perspektívák” jelige alatt rá szeretnék világítani a helyszín egyediségére és különlegességére. Ez sokak számára talán evidencia lehet, mégis azt gondolom, hogy érdemes innen indulni, hiszen nem feltétlenül van tisztában mindenki azzal a csodával, ami az Avason található. Másrészről pedig természetesen a terület lehetőségeiről, potenciális fejlesztési irányairól fogok írni, melyben bemutatom saját ötleteimet is, hogy aztán az egész egy kerek vízióvá formálódjon. Valószínűleg ez utóbbiban lesz bőven olyan elem, amit már mások is kigondoltak, vagy akár már valahol egy tervasztalon ott is fekszenek előkészítés alatt. De bízom benne, hogy újszerű, értékes ötleteket is felvázolhatok, amelyek rátalálnak majd olyan olvasókra, akik fantáziát látnak azok megvalósításában – legyen szó akár vállalkozókról, akár önkormányzati döntéshozókról vagy civilekről.

E történelmi Avassal kapcsolatos első bejegyzés célja általánosságban rávilágítani a Kis-Avasi pincesorok csodálatos mivoltára és egyediségére. Amennyiben a kedves Olvasó vendége minden itt megtartott Kvaterka és Borangolás nevű eseménynek, vagy netán saját pincével is rendelkezik, számára talán triviális megállapítások következnek. Azonban e bejegyzés szerzője – szégyen vagy sem-, tartozik egy vallomással, miszerint habár életének majd’ első 2 évtizedét Miskolcon, az Avason élte le, mégsem volt tudomása erről a csodáról akkoriban. És ez talán sok mindent elárul e történelmi városrész elfeledettségéről, méltatlan alulértékeltségéről és kihasználatlanságáról. Bár itt egyből hozzá is kell tenni, hogy az elmúlt évtizedben ez a helyzet szerencsére rengeteget változott pozitív irányban! S mindamellett, hogy hálás vagyok azon civileknek, akik felkarolták a pincesorok sorsát, meg kell állapítanom, hogy még nagyon messze a vége. Még bőven van hova fejlődni, de ez talán jó hír is egyben. És hogy hová lehetne fejlődni? Az Avasi Álom blogban többek között ezzel a vízióval is részletesen fogunk foglalkozni.

Mindenek előtt kezdjük egy alapvető megállapítással, amelyre rajtam kívül valószínűleg már többen is eljutottak, akik rendszeres vendégei az „Ó-Avasnak”. Miszerint döbbenetesen különleges helyszín az Avas Északi oldala a pincesorokkal és egyéb történelmi helyszínekkel, amely Európa-szerte (de talán a világon is) egyedülálló. No, nem maguk a pincesorok vagy az építészeti megoldások miatt, sokkal inkább a tágabb konstrukció értelmében. Arra gondolok, hogy egyedülálló jelenség, miszerint hangulatos pincék és présházak tömkelegei találhatóak hosszan elnyúló, egymás felett elhelyezkedő sorokban, egy lélekszámban százezres nagyságrendű település óvárosától néhány lépésre, gyakorlatilag közvetlenül a belvárosba ékelődve, azzal mintegy összeolvadva.

Gondoljunk csak bele ebbe a kompozícióba! Általában a pincesorok – rendeltetésüknek megfelelően – a belvároson kívül helyezkednek el, hiszen a présházaknak és a bort tároló pincéknek közel kell lenniük a szőlőtőkékhez, a dűlőkhöz. Ezek az építmények elsősorban mezőgazdasági célt szolgáltak, a célzott borturizmus csak napjainkra futott fel jelentős mértékben. Azonban szőlő nélkül, kifejezetten turisztikai céllal természetesen sehol nem építettek pincéket belvárosokba, vagy azok közelébe. Az már történelem, hogy Miskolcon ez miért alakulhatott ki így. Nagyon röviden összefoglalva egyrészt az Avas szőlőtermesztő vidék volt korábban, másrészt pedig Miskolc (többek között) borral kereskedő városként funkcionált, amely megkívánta a tároló kapacitásokat. Az így kialakult kompozíció a múlt században kifejezetten hátrányos volt, hiszen a szőlőtőkék helyett lakótelepek épültek fel az Avason, így a présházak is rendeltetésüket vesztették egy idő után. A város körbenőtte és megfojtotta a pincesorokat. A mezőgazdasági termelést a nehézipar váltotta fel a 20. század közepétől. A pincesorok tehát nem véletlenül néptelenedtek el, minőségük ezzel párhuzamosan leromlott, elhanyagolttá vált. De vegyük észre, hogy ami néhány évtizede még hátrányt jelentett az Avas borászati kultúrájának, az most óriási előny lehetne a városnak!

Borházak a belváros felett? Miskolcon ez megvalósul!

Ugyanis változnak az idők. Napjainkra a borturizmus eszméletlenül felfutott, konkrét borvidékek és települések megélhetését biztosítja. Csak hogy hazai példáknál maradjunk: Szekszárd, Villány, Eger (Szépasszonyvölgy), Tokaj-Hegyalja kisebb települései stb. Az emberek tudatosan kezdték el keresni a hangulatos, bort kínáló, sok esetben panorámás vendéglátó egységeket, pincéket, borkúriákat. A présházak, pincék hangulata és a borozással egybekötött gasztronómiai élmények egyre több embert csábítanak.  Az efféle igények köré pedig komplex szolgáltatáscsoportok létesültek. Ezen a ponton viszont ki kell hangsúlyozni, hogy mindenhol, kivétel nélkül a pincesorok és a hangulatos pinceházak a nagyobb települések belvárosától kieső, azoktól távolabbi helyszíneken találhatóak meg. S habár egy pinceház vagy egy borkúria elsősorban egy szőlőültetvény közepén mutat jól, ilyen helyszínekből lassan Dunát lehet rekeszteni Európában, a hagyományos borvidékeken. Miskolcon azonban a hangulatos pincesorok és présházak egy régiós központ óvárosával összenőve találhatóak meg, ahonnan ráadásul pazar kilátás nyílik a belvárosra. Így a belvárosi séták és kultúrélmények, valamint a borospincékben vagy borteraszokon történő hangulatos italozások kéz a kézben valósulhatnak meg. E kétféle „feeling” pedig szorosan összefűzhető művészeti értékekkel, helyszínekkel és rendezvényekkel is. Egy polgári belváros és az igényes borkultúra, különféle művészeti ágakkal és elemekkel kiegészülve tehát egymást erősíthetik, ha jól vannak kombinálva. Nos, ettől a komplexitástól válik olyan különlegessé és egyedivé ez a hely.

Borház fala, háttérben a naplementében fürdőző belváros. Már csak egy jó bor hiányzik…

De valami mégsem stimmel… Hol vannak nyaranta azok a tömegek Miskolc belvárosi borospincéinél, akik Egerben a Szépasszonyvölgyben mulatnak nap mint nap? Miért nem telik meg élettel a Kis-Avas az év azon napjaiban, amikor nincs Borangolás vagy Kvaterka? Holott csak néhány lépést kellene megtenni a belvárostól ezekhez a helyszínekhez! Miért nem tudja kihasználni Miskolc ezt a csodát, ezt az óriási potenciált, amivel rendelkezik?! Ha megkérdezünk, mondjuk egy szegedi lakost, hogy hallott-e már Miskolc híres Kis-Avasi bornegyedéről, vajon azt fogja válaszolni, hogy igen? A kérdés költői. Pedig eljuthatnánk erre a pontra is. Csak képzeljük el! A „messzeföldön híres Miskolci Bornegyed”. Ami turisták tömegeit képes bevonzani olyankor is, mikor épp nincs kifejezett rendezvény a Kis-Avason. Ahol csodaszép présházak és igényes borteraszok sorakoznak hosszú sorokban, néhány lépésre az óvárostól, csodálatos kilátással, remek gasztronómiával, finom borokkal és egyedi hangulattal. Miskolc nem hagyhatja ki ezt a ziccert, élnie kell ezzel a lehetőséggel, mert a város számára jelentős idegenforgalmat generálna és persze óriási hírneve is lehetne az Európában egyedülálló pincesoroknak. Vegyük észre, hogy az emberek a feelinget, az életérzést keresik, ami itt igazán egyedi lehetne! Még az se jelentene problémát, ha főként vendég borvidékek borait kínálnák ezekben a vendéglátó egységekben… De ez már egy következő téma lesz.

És hogy mindez miért nem valósult meg napjainkra, valamint hogyan valósulhatna meg? Ezekkel a kérdésekkel fogunk foglalkozni a következő bejegyzésekben.

Életérzés: lemenő nap, macskaköves utca, présház

Az Avasi kilátó Miskolc város jelképe és egyben legfontosabb panorámapontja is. Innen ugyanis tökéletes rálátás nyílik a belvárosra és Diósgyőr irányába. De megtekinthetjük a Bükk csodálatos hegyvonulatait is Nyugat felé, ezen túl ellátni Észak és Kelet felé, így tiszta időben gyönyörködhetünk a már Felvidéken található Gömör-Szepesi-érchegység, valamint a Zempléni hegység látványában. Azonban az Avasi kilátónak is megvannak a maga korlátai. 180°-os panorámát nyújt Ny-É-K irányba, viszont – részben az építés óta szépen megnőtt fák, részben az Avas takarása miatt- nem kapunk 360°-os körképet. Így nem láthatjuk a város Déli részeit és nem tudjuk megcsodálni a Tokajtól délre húzódó tájat az Alföldi irányában. Továbbá az Avasi kilátó nem az Avas „hegy” tényleges csúcspontján helyezkedik el, hanem attól alacsonyabban, de a belvároshoz közelebbi ponton. Ennek eredménye is az, hogy nem tud teljes körpanorámát nyújtani. Továbbá a szemközti dombok Észak felé kitakarják a Felvidék és Szlovákia hegyeinek jelentős részét. Holott tiszta időben a Magas-Tátráig is ellátni az Avasról – csak épp a nagy része takarásban van a Kilátóból, annak épp csak a Keleti hegycsúcsai láthatóak.

Avas tető és Avasi kilátó pont a Google Maps szerint

Az említett korlátok miatt indokolt lehet akár egy újabb kilátót is felépíteni az Avason, méghozzá annak tényleges csúcspontján, vagy ahhoz nagyon közel. Ez az új kilátó nem a meglévő ellenében épülhetne, hanem annak kiegészítéseként. Semmiképpen sem akarná aláásni vagy gyengíteni a meglévő Avasi kilátó ikonikus szerepét, sokkal inkább bővítené az élménytárat az Avas tetőn. Az új kilátó a vízmű melletti területen épülhetne fel, amely jelenleg is panorámapontként szolgál, ez azonban egy elhagyatott, gazos és szemetes terület napjainkban. Egy turisztikai befektetéssel párhuzamosan rendezni is lehetne ennek a területnek a sorsát, amely sokkal többre hivatott a jelenlegi –lényegében nem létező- hasznosításánál.

Az új kilátó illusztrációja

De hogyan is nézne ki egy új kilátó az Avas tetőn? Méretét és tömegét tekintve jóval kisebb lenne a jelenleginél, így a tájba szépen belesimulna. Sokkal inkább hasonlítana a hegyekben, erdőkben épített, fából készült kilátókhoz, melyek kirándulók számára adnak távolbalátási és pihenési lehetőséget. Megközelítése csak gyalogúton lenne lehetséges, tehát gyalog- és kerékpártúrák célpontjai lehetne. Családias, fiatalos hely lenne, amely azok számára nyújthat kikapcsolódási lehetőséget, akik hajlandóak az Avasi kilátónál tovább és feljebb sétálni a parkban. Ide kifejezett túraösvényeket is ki lehetne alakítani, amelyek a belváros, illetve a Népkert, vagy akár Miskolc-Tapolca és az Avasi lakótelep felől indulnának.

Panorámapont jelenleg az elhagyatott, általában gazos és szemetes területen

Az új kilátó új típusú turisztikai funkciót kapna. Fiatalosabb lenne és egyszerűbb, mint a meglévő Avasi kilátó. Az építmény aljában hangulatos vendéglátó egység kapna helyet, illetve utcabútorok és komplett piknikpont az ehhez tartozó kellékekkel, mellékhelyiséggel. Fentről, a kilátóból 360°-os körpanorámát kapnának az ide látogatók, akik a fák és az Északi irányban húzódó, szemközti dombok felett tiszta időben az Alacsony- és Magas-Tátrát is be tudnák látni. A kilátó aljában megtelepülő, laza stílusú, lampionokkal, tűzrakóhelyekkel, utcabútorokkal rendelkező piknikponton pedig az ember elfogyaszthatna egy jó fröccsöt vagy ihatna egy finom kávét, miközben ellátna Keleti és Déli irányokba. Aki ismeri pl. a Római parton a Két rombusz nevű vendéglátó egységet, kb. érti, hogy mire gondolok ez alatt.

Fiatalos, feelinges piknikpont épülhetne az új kilátó alatt (a képen a Két rombusz látható)

Az új kilátó tehát egyben vendéglátó egység is lenne, ill. panoráma- és piknikpontként szolgálna. Maga a kilátó persze ingyenes lenne, a vendéglátó egység egy opcionális lehetőség az ide látogatók számára. Mindez kulturált, igényes, fiatalos és hangulatos környezetet teremtene. A meglévő Avasi kilátónak semmiképpen sem lenne konkurenciája, hiszen teljesen más lenne a funkciója és a célközönsége is. A belváros irányából nem lenne látható a fából épült kilátó, tehát nem rontaná a jelenlegi építmény imidzsét, az Avasi kilátó brand-et sem.

Ezen a területen épülhetne ki a panoráma- és piknikpont

És még egy érv azok számára, akik azt mondják, hogy minek még egy kilátó a meglévő mellé? Az a helyzet, hogy ebbe az irányba megy a világ. Minden olyan város, amely hasonlóan szerencsés domborzati adottságokkal rendelkezik, mint Miskolc, sorra építi az újabb és újabb kilátókat, panorámapontokat. Mert minden ponton más-más perspektívából láthatjuk a várost, a tájat. Nézzük csak meg pl. Sopront, hogy hazai példánál maradjunk. A különböző kilátók egymást erősítik, hiszen kifejezett kilátótúrákat is rászerveznek a turisták, összekötve azok meglátogatását. Ebből kiindulva a jövőben akár lehetne a Bodótető környékére, vagy a Diósgyőr feletti hegyekre is építeni egy-egy kilátót, melyeket egy komplex kilátótúrává lehetne összegyúrni az idelátogatók számára.

De ne menjünk ennyire messzire, egyelőre játsszunk el a gondolattal, hogy mi lenne, ha az Avas tetőn egy megújuló parkban helyet kapna egy újabb, igényes és vonzó panorámapont. Aminek lenne turisztikai vonzereje és a helyiek számára is jó célpontot nyújtana. Hasonlóan ikonikus lehetne, mint korábban a Panoráma söröző az Avasi kilátó mellett, amely már jó ideje nincs meg. Csak persze a mai kornak megfelelő kialakítással és igényességgel. Ezzel együtt pedig megszűnhetne a környék elhagyatottsága, felszámolásra kerülhetne a rengeteg szemét és persze funkciót kapna ez a csodálatos terület is! Azt gondolom, hogy a városnak mindenképp attrakciója és turisztikai célpontja lenne ez az új egység az Avason.

Jelen blogot a folyamatos inspiráció hívta életre, amely lépten-nyomon éri az embert, ha képes nyitott szemmel járni ezt a várost, Miskolcot. Elsőre furcsán, meglepően hangzik ez a kijelentés, de pontosan ennek alátámasztására készülnek majd itt sorra a bejegyzések. A várost járva megannyi gondolat születik bennem, amit szeretnék megosztani más városlakókkal, azaz Veletek is. Célom a közös gondolkodásra hívás, inspirálás, vagy konkrét tettekre késztetés.

A közhely szerint mindenki a saját szemüvegén keresztül látja a világot. Miskolcot is mindenki a saját, szubjektív megítélése szerint teszi fel a polcra. Legtöbbünknek talán nincsenek jó tapasztalatai ezzel a várossal és ami tény, az tény: van még hova fejlődni. De rengeteg bíztató jelet látok és azt szeretném, ha ez a város kihozná magából azt, amire képes lehet. Ezért született meg ez a blog. Hogy bemutassam, ahogyan én látom ezt a várost, illetve azon belül is az Avast. Hogy segítsek egy picit új perspektívát teremteni és egy újfajta látásmódot adni ennek a városnak. Hogy a mindennapos, megszokott környezetet elkezdjük máshogy és máshonnan szemlélni. Így akár a már unalomig ismert környezetben is új részleteket és meglepő, addig rejtett tulajdonságokat fedezhetünk fel. Jó néha megnézni ugyanazt más szemszögből is, talán egészen máshogy fogunk utána viszonyulni hozzá.

Fontosnak tartom már az elején leszögezni, hogy jelen blog teljes mértékben független marad mindenfajta politikai nézettől és befolyástól. A cikkek szerzője egy városát szerető és jobbá tenni akaró avasi, civil polgár, aki örül minden fejlesztésnek, függetlenül annak politikai színezetétől. A blogban publikálásra kerülő ötletek mind saját kútfőből és persze helyi inspirációkból, vagy akár már meglévő kezdeményezések továbbgondolásából származnak. Azok esetleges megvalósítása nem minősül plágiumnak, mert pontosan a megvalósítás szándékával teszem közzé. Még akkor is, ha az esetleges üzleti hasznot majd más aratja le. A szerző számára a fontos az, hogy a megvalósult fejlesztések által jobb hellyé válhasson Miskolc és az Avas. Ezzel együtt viszont egy-egy projekt megtervezésében, részleteinek kidolgozásában és kivitelezésében szívesen állok rendelkezésre akárki számára.

Ha valaki tenni kezd azért a (lakó)környezetért, amiben él, elkezdi szeretni azt minden hibája ellenére is. Ennek megtapasztalását kívánom minden kedves Olvasónak.